Súlyos vasúti baleset DorozsmánálTovább
Zala Deák Ferenc-szobor nélkül, 1953
Deák Ferenc szobra mintegy fél évszázaddal ezelőtt komoly vita tárgyát képezte Zalaegerszeg vezető politikai köreiben. A vita azonban nem a pártbizottsági struktúra különböző szintjei és fórumai, s nem is a megyei és a városi tanács között zajlott, hanem az említett szervezetek, szervek és a Népművelési Minisztérium között. A haza bölcsére mindig jó szívvel emlékező hálás zalaiak Deák Ferenc szobrának eltávolítását tűzték ki hazafias célként. A politikai önmegvalósítást azonban az országos szervek nem nézték jó szemmel.
Bevezetés
Zala megye legjelesebb történelmi alakjának, Deák Ferencnek a szobra mintegy fél évszázaddal ezelőtt komoly vita tárgyát képezte Zalaegerszeg vezető politikai köreiben. A vita azonban nem a pártbizottsági struktúra különböző szintjei és fórumai között, s nem is a megyei és a városi tanács között zajlott, hanem az említett szervezetek, szervek és a Népművelési Minisztérium között. A haza bölcsére mindig jó szívvel emlékező hálás zalaiak, Deák Ferenc szobrának eltávolítását tűzték ki hazafias céljukul. A lokálpatriotizmustól erősen fűtött politikai önmegvalósításukat azonban az országos szervek nem nézték jó szemmel. A történet, amely Deák Ferenc Zalaegerszegen állított szobrának eltávolítását, "áthelyezését" tűzte ki célul, 1952 májusának első felében kezdődött. Ekkor a zalaiak telefonon kezdeményezték a szobor eltávolítását.
A népművelési miniszter első helyettese, Jánosi Ferenc azonban nem támogatta a felvetést: "Semmi szükség nincs arra, hogy Deák szobrát eltávolítsák! Nem égető kérdés, le kell venni a napirendről" - jegyezte fel 1952. május 17-én.
A politikai cselekvéstől megfosztott zalai elvtársak ezt követően hamarosan levélben is nyomatékot adtak kérésüknek.
A levél után 1952. május 26-án újabb sürgetés érkezett a Népművelési Minisztérium Képzőművészeti Főosztályához. Feladója a megyei tanács végrehajtóbizottságának népművelési osztálya volt. Álláspontjuk semmit sem változott sőt még erőteljesebben sürgették a minisztérium intézkedését, hozzájárulását: "a szobor ott tartását sem politikai, sem más szempontok nem indokolják szerintünk".
Ámokfutásuk, döbbenet, ekkor sem járt sikerrel a hivatalos válasz - 1952. május 31-én - semmiben sem tért el a korábbiaktól: "Deák Ferenc szobrának eltávolítása tárgyában tett újabb előterjesztésére válaszolva értesítem, hogy régebbi álláspontomnak megfelelően a szobor eltávolítását nem tartom időszerűnek".
Az elkötelezett előterjesztők ezt követően sem adták fel továbbra is kísérletet tettek kérelmük kedvező elbírálása érdekében. S megérő szívekre találtak a minisztériumon belül is. "Nem lehetne a szobrot elhelyezni? Valahogy mégis csak segíteni kellene a zalamegyei elvtársaknak!" De a Népművelési Minisztérium hivatalos álláspontja és vele együtt a Deák Ferenc-szobor helye is változatlan maradt.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő