Ménesi út 11–13

A kollégium öt évtizedes fennállása alatt a magyar szellemi élet központja volt, a magyar tudományos élet számos jelentős személyisége mondhatta magát Eötvös kollégistának. Az Eötvös-kollégium múltjára hivatkozva a cikk írója a volt kollégisták nevében szólítja fel a közvéleményt: ne hagyjuk veszendőbe fél évszázad munkáját! Támasszuk fel ismét az Eötvös Kollégiumot!

Itt volt az Eötvös Kollégium, egész pontosan a báró Eötvös József Collegium. Bölcsészhallgatók, fiatal tanárok, tudósok nemzedékei éltek, tanultak, tanítottak a Gellérthegy oldalán, a négy-négy személyre berendezett kétszobás - háló- és dolgozószobás - lakrészekben, búvárkodtak a könyvtártermek 60 000 kötetében, és hajnalba nyúló beszélgetéseken vitáztak a tudomány, a politika kérdéseiről. 1895-ben alakult a kollégium azzal a céllal, hogy a párizsi École Normale Supérieure mintájára emelje a

tudását, többet és színvonalasabbat adjon nekik, mint az akkori egyetemi oktatás. A tízes évek elején a utcából az új épületbe költözött a kollégium, itt nőtt négy évtized alatt a magyar szellemi élet egyik központjává. Eötvös-kollégista volt Kodály Zoltán, itt nevelődött és nevelt ,

Gyóni Mátyás

	[X] Gyóni Mátyás (1913–1955), történész, bizantinológus, egyetemi tanár, az MTA tagja.

,

Laczkó Géza

	[X] Laczkó Géza (1884–1953), gimnáziumi igazgató, majd egyetemi tanár. A Nyugat első nemzedékéhez tartozott. 1945 után részt vett a Szivárvány című hetilap szerkesztésében.

,

Szekfű Gyula

	[X] Szekfű Gyula (1883–1955), történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja.

,

Zsirai Miklós

	[X] Zsirai Miklós (1892–1955), Kossuth-díjas nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja.

és a ma élő, alkotó nyelvészek, történészek, írók és irodalmárok jelentős része.

Mit kapott a felvételi vizsga után a kollégiumba bekerülő fiatal egyetemista? Elsősorban nagy szakmai tudást, erős kritikai szellem fejlődött ki benne, igényesség, ellenállás a kurzus hivatalos kultúrpolitikájával szemben. Elcsépelt kifejezés már kohóhoz hasonlítani egy-egy kulturális közösséget, mégis: az Eötvös Kollégium ilyen kohó volt, amelyben az ország és a társadalom különböző vidékeiről érkező fiatalemberek - elsősorban parasztfiúk és értelmiségi családok gyermekei - nagyjából egységes masszává gyúródtak, Eötvös kollégistákká.

A Ménesi úti épület gazdája az állam volt, s ez megszabta a kollégiumban kialakult szellem határait is. Voltak ott az évtizedek során kommunisták, szociáldemokraták, narodnyikok és polgári ellenzékiek, akadt olyan, aki a református teológiáról került oda, s négy év után visszament lelkésznek, volt széplélek és harcos ellenálló, volt őrült, aki betűsorrendben olvasta végig a könyvtárat, s volt sok fellegjáró, a könyvek világába zárkózott filozopter. A legtöbben, hasonlóan az akkori magyar fiatalság útkereséséhez, befelé zárkóztak, s a fasizálódás ellen úgy tiltakoztak, hogy szláv nyelvészettel, francia középkori énekekkel vagy

foglalkoztak.

A felszabadulás után pár évvel megszűnt a kollégium. Volt egy időszak, amikor bizonyos káderesek szemében az Eötvös-kollégista múlt szálkának számított: csőstül hullott a kozmopolitizmus, az arisztokratizmus, a népellenesség vádja. Ma a kollégium épülete diákszálló - nemrég vette fel ismét Eötvös József nevét -, itt kapott helyet az Irodalomtörténeti Intézet is, amely újabban gazdája lett a tovább gyarapodó könyvtárnak.

Gondolom, hasonló, távolról sem a kollégium múltjának teljes értékelésére igényt tartó szubjektív gondolatok és érzések tömege rohanta meg a többi volt Eötvös-kollégistát is a DISZ Központi Vezetőségének legutóbbi határozatát olvasva. Sokan hiányolták, hogy a határozat nem említi külön az Eötvös Kollégiumot, mint a magyar kultúra olyan intézményét, amelynek hagyományaiból sokat meríthetünk mai ifjúságunk neveléséhez. Ezt a hiányt bizonyos mértékig pótolták a határozatot követő viták, sajtókommentárok. Ez azonban még mindig nem elég. Az Eötvös Kollégium hagyományait hivatalos helyen is rehabilitálni kell, fel kell támasztani belőle azt, ami ma is él. Kiváló alkalom kínálkozik erre a

közeli jubileumi ünnepségein. Vagy itt, vagy más alkalommal össze kellene hívni az Eötvös-kollégista öreg diákokat: hadd hallassák szavukat a ma kérdésiről, hadd mondják el, mit tapasztaltak öt évtized alatt a Csillag utcában, majd a Ménesi úton. Hogy csak néhány nevet említsünk: ,

Gyergyai Albert

	[X] Gyergyai Albert (1893–1981), irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító.

,

Horváth János

	[X] Horváth János (1878–1961), Kossuth-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

,

Jankovich Ferenc

	[X] Jankovich Ferenc (1907–1971), költő, író, műfordító.

,

Keresztury Dezső

	[X] Keresztury Dezső (1904–1996), Széchenyi-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus, az MTA tagja.

,

Képes Géza

	[X] Képes Géza (1909–1989), költő, műfordító, a Magvető Könyvkiadó egyik megalapítója és igazgatója.

,

Király István

	[X] Király István (1921–1989), irodalomtörténész, Ady Endre szakértő, 1971-től országgyűlési képviselő.

,

Kniezsa István

	[X] Kniezsa István (1898–1965), Kossuth-díjas nyelvész, nyelvtörténész, az MTA levelező, majd rendes tagja.

,

Ligeti Lajos

	[X] Ligeti Lajos (1902–1987), orientalista, nyelvész, egyetemi tanár. az MTA tagja.

,

Lőrincze Lajos

	[X] Lőrincze Lajos (1915–1993), nyelvész, egyetemi tanár.

,

Makai Imre

	[X] Makai Imre (1920–1995), József Attila-díjas műfordító.

,

Moravcsik Gyula

	[X] Moravcsik Gyula (1892–1972), Kossuth-díjas bizantinológus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

, 

Nagy Péter

	[X] Nagy Péter (1920–2010), irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.

,

Németh Gyula

	[X] Németh Gyula (1890–1976), nyelvész, akadémikus, turkológus, az első török nyelvtan szerzője.

,

Pais Dezső

	[X] Paizs Dezső (1886–1973), nyelvész, az MTA tagja.

,

Sőtér István

	[X] Sőtér István (1913–1988), Kossuth-díjas író, irodalomtörténész, egyetemi tanár.

,

Szauder József

	[X] Szauder József (1971–1975), irodalomtudós, esszéista, az MTA levelező tagja.

,

Urbán Ernő

	[X] Urbán Ernő (1918–1974), József Attila-díjas (1971) költő, író, újságíró.

ezernyi hasznos emléket, tapasztalatot eleveníthetne fel és adhatna át a mai ifjúságnak és nevelőinek.

És ha már szóba került a kollégium - hadd vessük fel a volt Eötvös-kollégisták körében élő gondolatot: ne hagyjuk veszendőbe fél évszázad munkáját, valamilyen formában, a megváltozott körülményeknek megfelelően, támasszuk fel ismét az Eötvös Kollégiumot. Akár mint aspiránsképző intézet, akár régi formájában, mint egyetemi tudásának növelője értékes szolgálatokat tehetne a magyar értelmiség nevelésében.

A fiatalság kérdése napirendre került. Kerüljön napirendre az Eötvös Kollégium kérdése is!

---