Kollégiumi mozgalmat!

Rég várt s ifjúságunk életében nagy jelentőségű határozatot hozott pártunk

. Elemezve és értékelve a kollégiumi nevelésről kialakult sajtóvita tapasztalatait, határozattan állást foglalt a népi kollégiumok újjászervezése mellett. Ezzel mintegy elvileg is rehabilitálta, jogaiba visszahelyezte a felszabadulást követő évek egyik legjelentősebb ifjúsági mozgalmát, a népi kollégiumi mozgalmat. „Az új kollégiumok kialakításakor - mondja a határozat - a mai körülményeknek megfelelően fel kell használni a régi népi kollégiumi mozgalom nevelési vívmányait, egészséges tapasztalatait. Meg kell vizsgálni a volt szakmai nevelési rendszerét is abból a szempontból, hogyan lehet alkalmazni ennek pozitív tapasztalatait." Az ifjúsági nevelés hagyományos, mindig jól bevált módszereinek intézményes alkalmazására nyílik mód ezzel a határozattal. Most már a tetteken a sor: még az idén szülessenek meg az új népi kollégiumok!

Az első, kezdeti eredményekről máris beszámolhatunk olvasóinknak. Budapesten és a szegedi egyetemen újjászervezik az Eötvös-kollégiumot, a fővárosi közgazdászok egyszerre három kollégium létesítésén fáradoznak. A volt kollégisták baráti találkozón vállalták az újonnan létesülő kollégiumok patronálását, ilyen értelemben hoztak határozatot a budapesti Dózsa György népi kollégium, s a debreceni kollégiumok volt növendékei. Az Oktatásügyi Minisztérium és a

megbízottai ezekben a napokban járják sorra az ország jelentősebb tanintézeteit, hogy felkutassák a lehetőségeket az új kollégiumok létesítésére. Néhány egyetemen a diákifjúság a maga erejéből igyekszik kollégiumokat teremteni.

A párt határozata, reméljük, véget vet a kollégiumok szervezése körül tapasztalható tétovaságnak és huzavonának. A kezdeti törekvések összhangját ugyanis mind ez ideig még nem sikerült biztosítani, s úgyszólván még semmi sem történt a középiskolás kollégiumok létesítése ügyében. Természetesen - mint ezt a határozat is hangsúlyozza - a

nevelési módszereit nem lehet a mai, megváltozott viszonyok között lemásolni, s az új kollégiumok megteremtésekor tág teret kell biztosítani a különféle közösségi formáknak, kísérleteknek. De az már feltétlenül hiba, hogy most, a munka kezdetén, még mindig nem tudjuk pontosan: milyenek is lesznek ezek az új kollégiumi közösségek, milyen szerepük lesz a tanintézetek, az ifjúsági mozgalom életében? A sajtóvitának is súlyos fogyatékossága volt, hogy úgyszólván kimerült a kollégiumok szükségességének demonstratív hangsúlyozásában, de éppen a tudományos-pedagógiai módszereket elhanyagolja.

Amint látható, a kollégiumok szervezését különböző tárgyi akadályok s megoldatlan módszertani kérdések nehezítik. Ezeket aligha lehet pusztán „hivatalos" úton, a minisztérium és a DISZ központi szerveinek felső intézkedéseivel elintézni; megoldásukhoz az egész társadalom, főképp az érdekelt ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség! Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! A régi népi kollégiumok is hasonló módon alakultak: mennyi találékonyság, mennyi eredeti módszer bukkant fel ekkoriban, mert az ifjúság szívügyének érezte a maga közösségének, otthonának megteremtését! Elég lenne az önálló kezdeményezés jogát bátrabban megadni fiataljainknak, s a volt kollégisták, pedagógusok tanácsai, segítsége alapján hamar virágba szökkenne a kollégiumépítő mozgalom. S bizonyos, hogy a társadalom nem lenne közömbös a kollégiumok iránt. „Az új kollégiumok működésének megfelelő kialakítása érdekében támaszkodni kell a legszélesebb társadalmi öntevékenységre és kezdeményezésre, a különböző tömegszervezetek és a Hazafias Népfront hozzájárulására is" - mondja a párthatározat. Nyilván ez az útja-módja a súlyos tárgyi nehézségek, a túlzsúfoltság, a helyiség- és pénzhiány leküzdésének. A leendő kollégisták szülei, üzemek, termelőszövetkezetek dolgozói, vagy egyéni gazdák; községi tanácsok, üzemi bizottságok, Népfront-szervezetek vállalhatnák egy-egy kollégium, vagy akárcsak egy-egy kollégista anyagi támogatását. A mozgalom demokratikus fölépítése és széles tömegkapcsolata megoldhatatlannak hitt nehézségeket hárít el az útból!

            De a kollégiumi nevelés kívánt összhangja s irányítása sem oldható meg egységes mozgalom nélkül. A kollégiumi nevelés alapja: a diákközösség önállósága, autonóm jogai. De éppen ezért szükséges a menet közben felmerülő tapasztalatok állandó lelkiismeretes vizsgálata, tudományos-pedagógiai értékelése. Ehhez a legjobb pedagógus-szakemberek, az ifjúsági mozgalomban jártas vezetők tevékeny közreműködésére van szükség. Az egységes irányítás jelentősége abban is megmutatkozik, hogy biztosítani tudja a kollégiumi közösségek állandó szoros kapcsolatát az élettel, a tanintézetek munkájával, az egész ifjúsági mozgalommal, a párttal. E nélkül a kollégiumok könnyen magukba zárkózó, anarchisztikus kis csoportocskákra esnének széjjel. A kollégiumi nevelés érdeke is megköveteli tehát a kollégiumi mozgalom szervezetének a DISZ keretei között történő kialakítását.

Mindez hitünk szerint elegendő indok arra, hogy a párthatározatot követő első lépésként az egységes kollégiumi mozgalom megteremtését javasoljuk. Hasznos lenne, ha az érdekelt szakemberek, volt kollégisták és ifjúsági vezetők országos értekezletét a DISZ összehívná, s ezzel, mintegy az ifjúság kezébe tenné le a kollégiumi mozgalom ügyét.

 

(B.)