A leértékelt idő

1979. november 3.

Az idő fogalma, az eredmények, a szocialista verseny szlogenjei vajon megfelelnek-e a modern kor kihívásainak, a világ tudja-e az eredményeinket? Erdélyi Sándor újságíró rövid fejtegetése ezt a kérdést boncolgatja, mintegy tükröt állítva az olvasó elé.
Végtelen örömmel olvasom a sajtóban, hogy egy óriási beruházás határidőre és a tervezettnél mintegy fél milliárd forinttal olcsóbban készül el. A baj csak az, hogy memóriám kisördöge nem hagy nyugodni, és elkezdek kutatni régi újságok között.
 
Hogy-hogy nem, egy két évvel korábbról keltezett cikk ugyanarra a beruházásra jóval korábbi határidőt és jóval kisebb összeget jelöl meg. Aztán tovább vissza az időben még egy év, s a milliárdok száma és a határidő ismét más. Tanácstalan vagyok. A forint inflációjáról hallok mostanában, beszélünk is róla, de ez az infláció a világátlaghoz képest még mindig szolid mértékű, a beruházási összegek változását egyáltalán nem indokolja. A határidő-infláció hivatalos fogalmát eddig még nem vezettük be. Vagy talán mégis? A hír erre utal. Nem a beruházást kell időben, eredeti költségkereten belül befejezni, hanem a köztudatba szépen, óvatosan újabb határidőket és újabb költséget becsempészni.
 
Ha eléggé ügyesek vagyunk, a legutoljára megállapított határidő előtt és a legutoljára megnövelt költségkerethez képest jelentős összeget megtakarítva vághatjuk át az avatási szalagot.
 
Hogy a termékkibocsátással és a beruházással kapcsolatos gazdaságossági számítások még az első határidőre és az akkori összegre készültek? Hát istenem. Viszonyítani tudni kell. Mint ahogy szegény jó Kisjó Sándor humorista jegyezte meg rezignáltan a magyar labdarúgó-válogatottra, amikor két óriási vereség után 12:0-ra győztek egy edzőmérkőzésen: „Tudunk mi focizni, csak meg kell válogatni az ellenfeleket”.
 
E bölcs mondást a jelen esetre lefordítva: „Tudunk mi beruházni, csak meg kell választani a viszonyítási alapot”. Most már csak egy apró, de talán nem elhanyagolható problémánk van: a világpiacot is rá kell beszélni, hogy fogadja el az így megállapított viszonyítási alapjainkat.
 
Tartok tőle, hogy ez nem lesz olyan egyszerű.

Erdélyi Sándor

Ezen a napon történt április 06.

1909

Robert Peary eléri az északi-sarkot, másodikként Frederick A. Cook (1908. április 21.) után.Tovább

1919

A munkáspárt egyesülése után létrejött ifúsági szervezet felvette a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) nevet.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő