A Budapesti Nemzetközi Vásár 1947 őszén

A Budapesti Nemzetközi Vásárok kezdete 1906-ig nyúlik vissza, amikor a Vígadó épületében márciusi vásárt rendeztek a magyar termékek vásárlásának és fogyasztásának népszerűsítésére. 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték, mint Tavaszi Vásárt, 1912-től pedig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a rendezést. Hivatalos elnevezését 1925-ben kapta 

 A cikkünkben közölt fotók is a budapesti nemzetközi vásárok egyik érdekes színfoltját alkotják. A Városligetben 1947. szeptember 5-én megnyílt és a hónap 15-éig tartó Őszi Vásár a második világháború befejezése után az első nagyszabású és nemzetközi szintű vásár volt. A háború után először csak Őszi Vásárt rendeztek, majd később tavasszal is. A kiállítási előkészületeket már jóval korábban, 1947 elején elkezdték. Az egyik, 1947. augusztus 26-án kelt felvételen egy pavilon kivitelezési munkálatai láthatók a városligeti Vajdahunyadvár szomszédságában. A vásár megrendezése abba a kommunista gazdaságpolitikai elképzelésbe illeszkedett bele, amelynek kezdetei még 1945-re vezethetők vissza, eredményei pedig az akkori propaganda szerint az 1947. augusztus 1-jén elindult hároméves gazdaságfejlesztési (újjáépítési) tervhez köthetők. A politikai és gazdasági feltételek átalakulása (pénzügyi stabilizáció, az államosítások, egy stabil fizetőeszköz megteremtése, a szovjet gazdasági behatolás, egy új gazdaságirányítási rendszer kiépítése stb.) 1947 nyarára oly mértékben megvalósultak, hogy elhárultak az akadályai a lényegében kommunista elképzelések szerint kialakított állami beruházási és költségvetési terv megindításától, amely kétségkívül a szocializmus bevezetésének irányába mutatott. A Magyar Kommunista Párt (MKP) részére nagyon fontos volt a stabilizáció minél gyorsabb befejezése, amit jól mutatnak Gerő Ernő beszámolójának szavai a Politikai Bizottság 1946. június 15-ei ülésén, valamint a PB állásfoglalása. Eszerint:„Elő kell készíteni a rendőrséget a stabilizáció biztosítását célzó intézkedések kijátszói elleni küzdelemre. Meg kell tiltani a valuta-, deviza- és arany forgalmát, és kötelezővé kell tenni beszolgáltatásukat. Szakasitssal és 

Bánnal 

	[X] Bán Antal (1903–1951) szociáldemokrata politikus. 1945. január 16-tól a Szociáldemokrata Párt (SZDP) újjászervezését irányító budapesti ideiglenes intézőbizottság vezetője. 1945. június 1-jétől 1948. február 26-ig iparügyi miniszterként nem csupán elfogadta, hanem maga is szorgalmazta a nagyüzemek államosítását és a tervgazdálkodás bevezetését. A szociáldemokrácia felszámolását jelentő fúziót azonban elutasította. Emiatt 1948 februárjában kizárták a pártból, viszont hozzájárultak külföldre távozásához.

meg kell állapodni, hogy a legközelebbi két héten belül két-három nagy feketézőt fel kell 

akasztani."

	[X] Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL), 274. f. 3. cs. 41. ő. e. 1946. június 15. Az MKP Politikai Bizottság jegyzőkönyvei. Beszámoló a stabilizáció előkészületeiről és a további feladatokról.

 A fenti idézet vélhetően nem szorul külön értelmezésre, annyit azonban hozzátehetünk, hogy mindössze csak egy rövid részletet villant fel a kommunista újjáépítési politika eszköztárából. A már említett szovjet gazdasági befolyás első látható megnyilvánulásának az 1945. augusztus 27-én aláírt magyar-szovjet gazdasági együttműködésről szóló egyezményt tekinthetjük, melynek értelmében vegyes vállalatok  A szerződésnek volt egy kereskedelmi része, amit a korszak gazdaságpolitikusai is elfogadhatónak tartottak, miszerint piachoz és nem utolsósorban nyersanyaghoz juttatta a magyar gazdaság egyes ágait. A Szovjetunió iparcikkekért és mezőgazdasági termékekért cserébe nyersanyagot szállított Magyarország részére. A magyar kormány még 1946. március-áprilisban írta alá a vegyes vállalatok felállításáról szóló megállapodásokat, amelyek valójában szovjet irányítás alatt és a magyar törvények figyelmen kívül hagyásával, szovjet tulajdonú pénzintézeten keresztül működtek (pl. Meszhart, Maszovlet, Maszovol stb.). 1947 folyamán megállapodás született a vegyes vállalatok működéséről is. Ez arról rendelkezett, hogy a magyar állam köteles évente 33,5 millió forintnyi osztalékot fizetni a szovjet államnak anélkül, hogy e vállalatok éves mérlege ismert lett volna. Mindezen lépések csak kezdetét jelentették Magyarország gazdasági elszigetelésének és a Szovjetuniótól való függés kialakulásának. A fent leírtak ismeretének birtokában talán nem is különös, hogy a magyarországi szovjet vállalatok bemutatására külön pavilon létesítettek, amelyben a Magyarország és a Szovjetunió között fennálló természetes gazdasági egymásrautaltságot (függést) és a két nép közötti barátságot kívánták hangsúlyozni. A cikkünk mellékleteként közölt fotók egyikén Tildy Zoltánköztársasági elnök,  tájékoztatásügyi miniszter és  kereskedelemügyi miniszterek társaságában Svájc pavilonjának megtekintésekor látható. A fényképek tanulsága szerint a protokollnak és a kor szokásainak megfelelően a kiállítás megnyitóján 

Dinnyés Lajos miniszterelnök 

	[X] Magyarország miniszterelnöke (formálisan kisgazdapárti politikus) 1947. május 31-től 1948. december 10-ig.

mellett több illusztris vendég is megjelent. Többek között egy csoportkép erejéig együtt láthatjuk Ortutay Gyula kultuszminisztert, Bárányos Károly földművelésügyi minisztert, Oliver Pearce Edgcumbe tábornokot, a Brit Katonai Misszió vezetőjét és Vlagyimir Petrovics Szviridov altábornagyot, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnökhelyettesét. A fotó azért is érdekes, mert a rajta szereplőknek a korszak hivatalos rendezvényein történő megjelenéssel - a sokszor mindennapi konfrontáció ellenére is - az együttműködésről is tanúbizonyságot kellett tenni. Kétségtelen tény azonban, hogy az évente megrendezett nemzetközi vásárok sokszor kiváló reklámot nyújtottak a magyar ipar, gyárak, vállalatok, a mezőgazdaság és termékeinek bemutatkozásához és népszerűsítéséhez. A korabeli tájékoztatási politika a különböző sajtóorgánumokon, szakfolyóiratokon, valamint szövetkezeteken keresztül természetesen mindent megtett annak érdekében, hogy a háború utáni első igazán jelentős volumenű nemzetközi kiállítást megfelelően  A fordulatot követően azonban többször megtörtént, hogy Magyarország politikai okokból nem vett részt más - elsődlegesen nyugati - országok hasonló nemzetközi ipari vásárain. 

Jelzet: XXXII-8 KÜM Fotógyűjtemény (1947-1966)